Radnóti barátomtól

MÁSODIK ECLOGA




REPÜLŐ
Jó messzi jártunk éjjel, dühömben már nevettem,
méhrajként zümmögött a sok vadász felettem,
a védelem erős volt, hogy lődöztek barátom,
míg végül új rajunk feltünt a láthatáron.
Kis híja volt s leszednek s lenn összesöprögetnek,
de visszajöttem nézd! és holnap ujra retteg
s pincébe bú előlem a gyáva Európa...
no hagyjuk már, elég! Írtál-e tegnap óta?



KÖLTŐ
Írtam, mit is tehetnék? A költő ír, a macska
miákol és az eb vonít s a kis halacska
ikrát ürít kacéran. Mindent megírok én,
akár neked, hogy fönn is tudd hogy' élek én
,mikor a robbanó és beomló házsorok
között a véreres hold fénye támolyog
és feltüremlenek mind, rémülten a terek,
a lélekzet megáll, az ég is émelyeg
s a gépek egyre jönnek, eltünnek s ujra mint
a hörgő őrület lecsapnak újra mind!
Írok, mit is tehetnék. S egy vers milyen veszélyes
,ha tudnád, egy sor is mily kényes és szeszélyes,
mert bátorság ez is, lásd, a költő ír, a macska
miákol és az eb vonít s a kis halacska -
s a többi... És te mit tudsz? Semmit! csak hallgatod
a gépet s zúg füled, hogy most nem hallhatod;
ne is tagadd, barátod! és összenőtt veled.
Miről gondolkodol, míg szállsz fejünk felett?



REPÜLŐ
Nevess ki. Félek ott fönn. S a kedvesemre vágyom
s lehunyva két szemem, heverni lenn egy ágyon.
Vagy csak dudolni róla, fogam közt szűrve, halkan,
a kantinmélyi vad és gőzös zűrzavarban.
Ha fönn vagyok, lejönnék! s lenn ujra szállni vágyom,
nincs nékem már helyem e nékem gyúrt világon.
S a gépet is, tudom jól, túlzottan megszerettem,
igaz, de egy ütemre fájunk fönn mind a ketten...
De hisz tudod! s megírod! és nem lesz majd titok,
emberként éltem én is, ki most csak pusztitok,
ég s föld között hazátlan. De jaj, ki érti meg...
Irsz rólam?



KÖLTŐ
Hogyha élek. S ha lesz még majd kinek.

vigyázz rá, mert...

"A Földet nem nagyapáinktól örököltük, hanem unokáinktól vettük kölcsön!"

előrelátó...vagy mégsem.

húsvét. a szomszéd néni átjött, hozott magával brandyt, habzóbort, nutellát, habfürdőt.
és egy cetlit. rokonai elérhetőségeivel. arra az esetre...ha meghalna.(mert nekik van kulcsuk a házhoz...hogy ne kelljen feltörni a zárat...)
és bennem rossz érzés van... ő most előrelátó? lehet.
mi zajlhatott le benne, mire rá bírta magát, hogy átjöjjön, szinte vadidegenekhez egy ilyen kéréssel? és készül-e valamilyen hülyeségre...belegondolni is rossz...

basszus....napramentem o.O (újvagyokmég)

...jövőkép...anyuék kinevettek...

csillagos-én

csillagos égen magam vagyok,
egyedül.

Nincsen társam, csak égek magamban,
legbelül

csillag vagyok, de nem ragyogok,
fénytelenül

zokogok sivár sötétségben,
egyedül

mert szívem szakad valahányszor,
legbelül

csillagok közt magam vagyok,
fénytelenül

jöjjön a tavasz

érzem a meleget
mégis vacogok
belülről jeges vagyok.
Könnyeim! melegítsetek.
különben megfagyok.

Én a világ tetején

a Szent-Iván éji álomból

PUCK.

Ha mi árnyak nem tetszettünk,
Gondoljátok, s mentve tettünk:
Hogy az álom meglepett,
S tükrözé e képeket.
E csekély meddő mesét,
Mely csak álom, semmiség,
Nézze most el úri kegy,
Másszor aztán jobban megy.
S a mint emberséges Puck
A nevem: ha megkapjuk
Hogy most kímél a fulánk,
Jóvá teszszük e hibánk,
Máskint a nevem ne Puck,
Legyen inkább egy hazug.
Most, uraim, jó’tszakát. –
Fel, tapsra hát, ki jó barát,
S Robin megjavitja magát.

Baudleaire

ÁHÍTAT

Én drága Bánatom, légy jó, nyugton maradj ma.
Az Alkonyt hívtad, ím leszállt, itt van, fogadd:
setét legét a halk városnak leplül adja
és békét hint emitt, amott meg gondokat.

Most, míg a csőcselék szivét kínnal maratja
a mord hóhér, a Kéj s vad ostort bontogat,
a rossz dáridón a nép az únt csömört aratja,
add, Bánatom, kezed: hagyd a bolondokat.

Jer! Nézd, lehajlanak holt éveink az égi
erkélyekről, fakó ruhájuk selyme régi;
mély habból mosolyos Megbánás ring ma fel;

egy vén híd-ív alá a Nap holtan zuhan már,
s Keletre hömpölyög hatalmas gyászlepel:
ott - hallod, édesem? - a csöndes Éj suhan már...

5 perc szünet

katt. szikra.
katt katt .
szikra. szikra.
kéne vennem egy új öngyújtót.

katt. láng.
elaludt.
katt katt.
láng. sikerült.

füst. levegővel.
pöckölés
mély levegő, füsttel
kifújás.

csönd. madárzaj.
nemértem.
füstlevegő, kifújás...
levegőfüst.
pöckölés.

lélegzet, füsttel
sercegés
kifújás, pöckölés.

aztán újra.
most már a kutyák is ugatnak
és megint nem értem.

pöckölés
még egy utolsó.
lélegzet.
dekkelés.

ide-oda

ráteszem, aztán alá
mellé inkább
mégis rárakom
balra tolom picit
most meg jobbra
a polcon jobban mutat
de az asztalon praktikusabb

leszarom. kidobom.

keverem-kavarom

kék ibolya
ibolyakék
szüre füst
füstszürke



szürke ibolya
ibolya! szürke.
füst-ibolya
ibolyafüst

tavaszi nagytakarítás

Rendezgeted a szobádat. ide-oda tologatod a "bútorokat". Sehogysem jó.
a végén meg rájösz, hogy úgy volt jó, ahogy eredetileg volt , csak az asztalt kellett picit közelebb húzni a kanapéhoz, hogy kényelmesen tudj onnan laptopolni.
és a következő rendezgetésnél megint csak egy picit fogsz majd változtatni. igaz..., elötte valószínleg úgy is órákat fogsz tologatni és szenvedni mire erre rájösz.