a Szent-Iván éji álomból

PUCK.

Ha mi árnyak nem tetszettünk,
Gondoljátok, s mentve tettünk:
Hogy az álom meglepett,
S tükrözé e képeket.
E csekély meddő mesét,
Mely csak álom, semmiség,
Nézze most el úri kegy,
Másszor aztán jobban megy.
S a mint emberséges Puck
A nevem: ha megkapjuk
Hogy most kímél a fulánk,
Jóvá teszszük e hibánk,
Máskint a nevem ne Puck,
Legyen inkább egy hazug.
Most, uraim, jó’tszakát. –
Fel, tapsra hát, ki jó barát,
S Robin megjavitja magát.