sokszor (szinte mindíg) van úgy, hogy többen megyünk például akárhova. nanáhogy az út közepén megyünk., aztán jön az autó és ők mennek egy irányba én pedig a másikba félrehúzódni...így vagyok mindíg én a szar másik oldalán, merthogy néha azt is kikell kerülni...(nem kell mindíg a szerencse alapon)...hamár közel a lovarda.
a lényeg hogy ez sokáig zavart...mert reflexből az ellenkező irányba megyek mint mások (ez nem azt jelenti, h ne tudnék alkalmazkodni...csaképp a spontán dolgokban másként gondolkodom...szerintem...)aztán rájöttem(kis segítseéggel:P), hogy ez nem biztos h rossz...
„Mindig különcnek bélyegeztek, de azt hiszem, mindenki különc, és pontosan ez a dolog lényege. Ünnepelnünk kellene az egyediségünket, ahelyett hogy szégyenkezünk miatta. Mindnyájunknak megvannak a magunk hóbortjai. Az emberek sokat ártanak maguknak azzal, hogy igyekeznek elrejteni önmaguk elől valódi énjüket, pusztán azért, mert félnek attól, vajon mit gondolnak majd róluk a többiek." (Johnny Depp)
ez különlegesség te buta! örülj neki! :) és még mindig jobb, mint amit én művelek... jön egy kocsi és majdnem ott maradok... biztos mind2 oldal ugyanannyira vonz és hirtelen nem tudom eldönteni, merre is kéne menni... ez addig jó, amíg van ki félrerántson... :D
VálaszTörlésZelovoc - Billa - Caesar zebra, mi?
VálaszTörlésAmugy meg no para, ettől jó nekünk...
VálaszTörlésja, pl... az a bizonyos halálzebrám...! :D
VálaszTörlés